Ki fog ma kurvára megsértődni?

David Wiener, Jessica Brown Findlay, Harry Lloyd, Alden Ehrenreich, Hannah John-Kamen, Joseph Morgan, Grant Morrison, Darryl Frank, Justin Falvey, Owen Harris, Brian Taylor, Universal Content Productions, Amblin Television, Netflix

(hogy legyen valami kontextus, először jön a regény dicsőítése, aztán a sorozat fikázása)

1932-ben, azaz Ford után 632-ben...

Született egy könyv, ami olyan módon közelíti meg a disztópia műfaját, hogy az még ma is újszerű. Ebben a világban a totalitarizmus egyfajta utilitarista-hedonista módon valósul meg: a Föld egyetlen országában, a Világállamban a hatalom intézményesített drogterjesztéssel és kerítői szolgáltatásokkal tartja teljes irányítás alatt a népességet.

A drog neve szóma (=test), amely bőségesen elérhető mindenki számára. Hatását tekintve afféle nyugtató-ellazító, repülős-eufóriás valami. Az állami propaganda erőteljesen promotálja a szóma-használatot és szó szerint mindenki használja is a narkotikumot, akár a legkisebb kényelmetlenség megtapasztalásakor is.

Persze a narkó még kevés a boldogsághoz, de szerencsére adott a szexualitás is: a monogámia a legjobb esetben is legfeljebb (egy ideig) megtűrt viselkedés, a promiszkuitás ezzel szemben elfogadott és elvárt.

A barbárok! (Disclaimer: muszáj volt képernyőt fotózni, mert a Netflix elsötétíti a képet, ha screenshotolni akarok)

A Világállamban a szaporodás már független a szextől: az utódok létrehozása kizárólag kémcsőben történik, köszönhetően a fejlett klónozási technológiának (a nemzés mellesleg tilos, a fogamzásgátlás kötelező mindenkinek, aki még nemzőképes). Az embriókat kémiai intoxikációval gyengítik (vagy annak hiányával hagyják meg intelligensnek), ugyanis minden magzat sorsa előre elrendelt: a társadalom 5 csoportra (és ezek alcsoportjaira) tagozódik:

Alfa: a legintelligensebb réteg. Döntéshozók, magas rangú tisztviselők csoportja. Alcsoportjai az alfa plusz és az alfa mínusz (értelemszerűen az alfa plusz személyek magasabb státuszúak az alfa mínuszoknál, de ezek viszonylag kis különbségek a csoporton belül).

Béta: Értelmiségi csoport, azonban az intelligenciájuk ritkán terjed ki a számukra kijelölt foglalkozás keretein túlra, bár ismert egy béta, aki kedveli a klasszikus szépirodalmat. Szintén van béta plusz és béta mínusz alcsoportja.

Gamma: kiszolgálók. Nagyjából a valóságban 70-80 (a retardált aljától a normális aljáig) IQ-pont közöttiek lennének a csoport tagjai.

Delta: zömében betanított munkások egyszerű munkakörökben, olvasni egy első-második osztályos gyerek szintjén tudnak, a műben említést nyer, hogy a számukra készült újság cikkei egytagú szavakból állnak (ezt angol nyelven nem olyan lehetetlen összehozni, mint magyarul).

Epszilon: a legegyszerűbb feladatokat látják el (pl.: takarítás). Írástudatlanok és gyakorlatilag szellemi fogyatékosok.

Hogy ki melyik regiszterébe kerül ennek a biológiai kasztrendszernek, az attól függ, hogy mennyi alkoholt adnak a magzati tápoldatukhoz a szaporító központban.

Az előre elrendelés.

A biokémiai elrendelés után a magzatokból kifejlődő csecsemőket-gyerekeket viselkedésterápiás és hipnotikus módszerekkel kondícionálják, hogy azok tökéletesen elégedettek legyenek a kasztjukkal, szerepükkel és a körülöttük lévő világgal.

A kondícionálás folyamata itt egyszerűbb, mint a könyvben.

A Szép Új Világ Világállama a felszínen hiperkapitalista. Olyannyira, hogy nem csupán a fogyasztás a propaganda és a kondícionálás által kívánatosnak beállított életforma, de a kapitalizmus lényegében vallás (és Henry Ford a messiás). Mindezek ellenére - ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínt - kőkemény államszocializmus húzódik a kapitalista festés alatt: már a szaporodás módja, az előre elrendelés is a szocializmusból ismert tervgazdaság nulladik lépése: előre kiszámítják, hogy hány döntéshozó és hány proli kell a következő generációban. A fogyasztást, a cenzúrát, az élet minden aspektusát az állam irányítja. Ennek ellenére Huxley Szép Új Világa nem egy rendőrállamot mutat be: habár vannak a cselekményben rendőrök, de egy kivétellel mindig jóindulatú-segítő, vagy semleges szerepben tűnnek fel. Amikor pedig végül az elnyomás folytonosságát tartják fenn, akkor is nevetségessé teszi őket Huxley: igazi fegyver helyett koncentrált szómával töltött vízipisztolyt hordanak magunkál, azzal békítik meg a rendbontókat...

Mindenki boldog, kivéve főszereplőnket, Bernard Marxot (nem véletlen a névválasztás), aki bár alfa plusz, valami miatt testi adottságaiban elmarad a kasztja többi tagjától (szellemileg nem). Bernard a többieknél kevésbé kívánatos szexpartner és kolléga. Mint afféle kitaszított, elkezdi megkérdőjelezni a Világállam társadalmi rendjének doktrínáit, kvázi eretnek nézeteket vall, amiért majdnem száműzik is a Világállamból.

Azonban mielőtt ez bekövetkezne Bernard és alkalmi barátnője, Lenina Crowne tesznek egy kirándulást az Új-Mexikóban működő vadember-rezervátumba, ahol a történet érdekes fordulatot vesz.

Új világ a régi romjain...

"Vile worm, thou wast o'erlook'd even in thy birth."

A vadember-rezervátum afféle freak show a Világállam polgárainak: itt megtekintheti mindenki, hogy milyen nyomorúságos körülmények között élt az emberiség a tökéletes társadalom létrejötte előtt. Bernard és Lenina a szokásos tanulmányútnál többet kapnak: ráakadnak egy Linda nevű nőre, aki a Világállam társadalmából származik és korábban ő is a rezervátum látogatója volt, aztán történt egy kis baleset... Linda teherbe esett a fogamzásgátlás ellenére, partnere pedig hátrahagyta őt a rezervátumban. Így szülte meg Linda Johnt, a vadembert. Mint később kiderül, a vadember apja Bernard kedvenc ellenlábasa. Természetesen nyilvánosságra kerülnek a tények, miszerint Grahambell igazgató teherbe ejtett, majd "elveszített" egy béta nőt a rezervátumban. Ez természetesen Bernard haragosának karrierjébe kerül, ellenben Bernard - miután visszatérnek a rezervátumból (magukkal viszik Johnt és az anyját is) - megkapja azt a népszerűséget, ami korábban sosem adatott meg neki. Nem mindenki jár ilyen jól, de nem lövöm le a poént: olvassátok el a könyvet!

Akkor nézzük, mi a baj a netflixes Brave New World-sorozattal...

Röviden: minden. Lássuk a részleteket...

Megint az a rohadt szivárvány!

Kezdjük a legnyilvánvalóbbal: a Szép Új Világ nem kimondottan alkalmas a "netflixesítésre". Aki nem ismerné a jelenséget: a Netflix szent háborút vív a hátrányos megkülönböztetés ellen. Ez abban nyilvánul meg, hogy a magasabb társadalmi pozíciókban lévő karakterek bőrszíne fekete, általában nők (vagy transzneműek) és ritkán heteroszexuálisak. Érdekesképp mindezek ellenére még a vadember-rezervátumban sem látunk natív amerikai színészt, holott a rezervátum gyakorlatilag azonos egy valóságbeli indián rezervátummal.

Hol vannak a sziúk és az apacsok? Sőt: hol vannak az inuitok, az ausztrál őslakók és a világ összes etnikuma?! De ne álljunk meg itt: olyan rasszhoz tartozhatok, amilyennek vallom magam, tehát ne tévesszen meg senkit a bőröm látszólagos fehérsége: én most - ezen poszt megírása erejéig - távoli infravörös bőrszínűnek vallom magam és mélységesen felháborít, hogy a Netflix alulreprezentálja a rasszomat. KÖVETELEM, hogy a következő filmtől kezdve a szereplők többsége legyen LÁTHATATLAN, így érzékenyítve a nézőket azon embertársainkra, akiknek a bőrszínei az elektromágneses spektrum emberi szemmel nem látható tartományát foglalják el!

Namármást az egy dolog, hogy a Netflix vérig sérti azon filmek stábját, amik a saját érdemeik alapján lettek egyszerre sikeresek és etnikailag sokszínűek (mint mondjuk az Amerikába Jöttem), az is lényegtelen, hogy ez a "színesítés" már a nevetségesség olyan fokára hágott, hogy mémgyárosok kedvelt alapanyagává vált, DE...

Ha olvasták volna a Szép Új Világot, akkor tudnák, hogy a Világállamban nem léteznek etnikai feszültségek, Mustapha Mond világellenőr neve például nem azt sugallja, hogy hófehér lenne, mégis a legmagasabb rangú személy a regényben. Nincs nemi diszkrimináció sem, hiszen a magzati stádiumban végzett elrendelés határozza meg a társadalmi státuszt, arra nem csak a bőrszínnek, de a nemnek sincs hatása. És persze nem létezik szexuális alapú diszkrimináció sem: a mű világában a biszexualitás számít normának, de ha valaki csak a másik nemhez (vagy csak a saját neméhez) vonzódik, annak kb. annyi jelentése van, mint hogy az illető nem szereti a marhahúst, oszt ennyi. Mindannyiunk legnagyobb sajnálatára a Világállamban nincs súlya az LMBTQRSTUVWXYZ-érzékenyítésnek (nekem egyikkel sincs bajom, de mi lesz, ha elfogy az ábécé?).

A netflixes sorozatban természetesen fel kellett lépni a male privilege ellen, így Mustafa (a sorozatban így írják a nevét) Mond nő, bőrszínét tekintve fekete (nehogy olyan színt kapjon, mint amit a regény sugall, hiszen a diverzitás a Netflix számára szó szerint fekete-fehér).

Ja, és nem Bernard a társadalmi rendszert megkérdőjelező eretnek, hanem Lenina. Az mindegy, hogy egy bétának nem csak a korlátozott értelmi képességei nem tennék lehetővé a kritikus gondolkodást, de a kondícionálása sem. Mindegy, mert a férfi főszereplőnek egy esetlen, szerencsétlen baromnak kell lennie és a női partnerének kell osztani a gondolkodó szerepet.

Imádom, ha egy béta előadást tart egy alfa plusznak a Rayleigh-szóródásról.

Az anti-diszkriminációs hadjárata közben a Netflix véletlenül a rossz kérdésre kereste a választ... Phew...

Apropó, észrevettétek, hogy a Leninát alakító színésznő - amellett, hogy nem túl szép (a regényben Lenina mindenki számára kívánatos) - egyetlen arckifejezéssel letudta a megkérdőjelezés-kételkedés-elmélyült gondolkodás koncepcióját?

Galéria: Lenina ezer arca

Színház az egész világ

Sajnos nem az alapnak számító etnikai netflixesítés az egyetlen probléma: azt minden netflixes produktum elszenvedi, akkor is, ha annyira belerondít a cselekménybe, mint a Szép Új Világ esetén.

Azonban van még pár dolog, ami arra enged következtetni, hogy a forgatókönyvíró egy könyvvel többet írt, mint amennyit olvasott...

A remake-ben is van vadember-rezervátum, ahova Bernard és Lenina elmennek kirándulni. Itt azonban a rezervátum egy Patyomkin-falu, ahol ugyan valódi vademberek élnek (akik elutasítottak a Világállam kényelmét), viszont ők színészekként játszanak el különféle jeleneteket, amik a régi világ egy-egy aspektusát mutatják be.

Itt a sorozat a saját logikája csapdájába esik: az első részben elhangzik egy beszélgetés a vademberek között arról, hogy a színjátéknak meggyőzőnek kell lennie, különben a közönség elveszíti érdeklődését, a vademberek pedig a megélhetésüket. Mivel nem tudnak kijutni a rezervátumból, így valóban a Világállamra vannak utalva egzisztenciálisan.

Ennek ellenére a következő részben a vademberek gondolnak egyet és fellázadnak: kinyírják a rezervátum látogatóit és kikiáltják a "függetlenségüket".

Ne keress értelmet benne...

És most énekeljük el az Internacionálét!

Említettem a könyv bemutatásakor a Huxley által megálmodott hibrid totalitárius kapitalista társadalmi berendezkedést. Nos, a rimékben kapitalizmusnak nyoma sincs: attól eltekintve, hogy a remake világában nem létezik pénz (sem más univerzális értékmérő), fogyasztás sincs, sőt: egy jelenetben a fogyasztás ünnepét, a Fekete Pénteket a régi világ barbarizmusának részeként mutatja be a sorozat.

Sehol egyetlen reklám, hipnotikus indoktrináció, vagy szubliminális üzenet a túlzott és szükségtelen fogyasztásról: a Netflix megteremtette a kommunista utópiát, ahol nincs pénz, ellenben mindenki képessége szerint termel és szükséglete szerint fogyaszt.

A Netflix sincs tisztában a kapitalizmus fogalmával. Eddig mondjuk csak a Bioshock-játékokban láttam rendes (már-már objektivizmusba hajló) kapitalizmust. Oktatóvideó itt.

Sajnálatos, mert az eredeti mű mondanivalója a politikai rendszerekről (és arról, amiknek ezek láttatni akarják magukat) még ma, majdnem 100 év múlva is aktuális, főleg itt a keleti peremvidéken, ahol a politikai formációknak az ideológiai játéktéren való helyezkedése kiüresített, jelentésüktől megfosztott fogalmak mentén zajlik (hiszen senki sem ismeri a kommunizmus, a kapitalizmus, az objektivizmus és egyéb fogalmak jelentését). Ebben a világban a vélemény szabadsága abban merül ki, hogy a tömegstílus-áruház ideológiai osztályán kiválaszthatod a polcról a neked tetsző politikai és/vagy vallási világmagyarázatot, amit aztán az adóforintjaiddal ki is fizethetsz. És persze kussolnod kell, ha nem azt kapod, amit kifizettél, mert caveat emptor.

"Nem kőfalak teszik a börtönt, sem vasrácsok a ketrecet"

Meg kell még említeni a szóma funkcióját, vagy inkább annak hiányát:

A regényben a szóma szerepét Huxley fokozatosan építi fel, hogy aztán a fináléban robbantsa a bombát: amikor John megpróbálja megsemmisíteni a deltáknak szánt szóma-porciót, kitör a lincselés, amit a rendőrségnek kell megfékeznie - szegény delták nem értik, hogy John fel akarja őket szabadítani. Később Mustapha Mond világellenőr elmagyarázza, hogy a társadalom jobban függ a szómától, mint hogy bárki hagyná az adagját kárba veszni. A szóma az elnyomás és az irányítás eszköze.

De nem a filmben: bár itt is van egy jelenet, amiben kitör a pánik, mert kifogynak a fali szóma-adagolók, de a motívum nem kap érdemi kifejtést.

Mellesleg a szóma a filmsorozatban nem egy konzisztensen működő valami, hanem egy igen misztikus szer, aminek a hatásmechanizmusa attól függ, hogy épp mire vágyik a szómázó karakter: lehet szexuális ajzószer, nyugtató, stimuláns, akármi.

Még szerencse, hogy én jól el vagyok látva szómával, ugyanis a sorozatban a drog nem más, mint - ne röhögj - FRANCIA DRAZSÉ!!!!!!!!!!4!!!444négy!

Várj, nincs vége: mindenkinek van egy kis személyi szóma-adagolója, amiből kinyomhat egy-egy szemet a tenyerébe, ha az adott karaktert gyakorlatilag bármilyen hatás éri. Érdekesek ezek az adagolók. Szerintem kurvára örült az a vállalkozó, aki eddig attól tartott, hogy rárohad az a 2000 darab PEZ cukorka adagoló és végül el tudta adni:

Galéria: a francia drazsé és a PEZ adagoló nagy napja

"(...)Visszatértél régi rögeszmédhez, hogy a proletárok vagy a rabszolgák fel fognak lázadni"

Oké, egy jóval később készült műből idéztem, közben rájöttem, hogy a forgatókönyvíró nem egy könyvvel írt többet, mint ahányat olvasott.

A következő buktató az epszilonok lázadása: igen, a sorozatban az epszilonok fellázadnak és lemészárolnak minden más kasztot.

Egy epszilon-lakás. Ezt nálunk kiadnák 150+rezsiért három hónap kaucióval.

Ezzel több probléma is van: mivel az epszilonok konkrétan értelmi fogyatékosnak vannak tenyésztve, ezért képtelenek olyan beszélgetések lefolytatására, amik a sorozatban elhangoznak. Szintén képtelenek olyan koncepciók felfogására, amelyeket John elmagyaráz nekik.

És akkor most ugorjunk vissza az előző fejezethez: a szóma elpusztítása mint a társadalom felszabadítása. Mond tökéletesen kifejtette a regényben, hogy ez miért nem történhet meg. Ha ehhez hozzávesszük az epszilonok intelligenciáját (vagy annak hiányát), akkor ez bizony egy újabb klisés motívum, amivel a Netflix megerőszakolta a könyvet.

Ráadásul a lázadás eléggé elnyújtott: John lelkesítő beszéde után az epszilonok lebasszák a poharukat a földre és (hűha!) nem takarítják fel a szilánkokat. Aztán megy tovább a cselekmény és egy (vagy két? Ehh, nem emlékszem) epizóddal később elkezdenek öldökölni. A két esemény között meg gondolom, továbbra is takarítanak szorgosan.

Annyi elpocsékolt potenciál

Fentebb elég sok hibáját róttam fel a sorozatnak, és ezek mindegyike továbbra is érvényes. Ez a sorozat inkább emlékeztet a Logan Szökése, a Mátrix és a We Happy Few kombójára, miközben a Demolition Manben is jobb Szép Új Világ referenciák vannak, mint a Szép Új Világban.

Mindezek ellenére - és talán ez a legdühítőbb - a sorozat nem teljesen szar!

Ahogy a könyv felvet olyan kérdéseket, amik a mai napig is aktuálisak - például hogy miért nem lehet mindenki alfa, vagy hogy hogyan tud egy állam drogdílerként és kerítőként fellépve elnyomni - nem lehet azt mondani, hogy a sorozatnak nincs figyelmet érdemlő üzenete:

Az új smartphone: idegkapcsolatos kontaktlencse.

A 2020-as évekre optimalizált Brave New World körüljárja a közösségimédia-függőséget és a mesterségesintelligencia-apokalipszis kérdéskörét is. Persze mindent a maga hibáival... A Világállamot irányító MI például az Indra nevet kapta. Kár, hogy a régi világ vallásainak szövegeit a könyv szerint már rég el kellett volna égetni, így senkinek nem jutna eszébe egy hindu istenség. Persze Indra emberi kivetülése nőnemű (a hindu mitológia Indrája férfi), és természetesen még véletlenül sem közép-ázsiai származásra utaló bőrszínt kapott, hanem koromfeketét.

Kit érdekel, hogy mi az a hinduizmus és ki az az Indra? Egy nagyon összetett - az átlagos gamma tartalomfogyasztó számára túl összetett - eszmerendszerről van szó, amire manapság akkor hivatkoznak, amikor vegánokra és egyéb hippikre targetelt terméket és/vagy szolgáltatást akarnak eladni. A Netflix ebben kurvanagy megkülönböztetés elleni dzsihádjában még a vallási rasszizmust is kiszervezte Indiába. Óóóóbazmeg...

Eltekintve a korábban ismertetett buktatóktól, a sorozat legnagyobb hibája az, hogy nem egy spinoff, vagy reboot: ha nem ragaszkodtak volna a könyv karaktereihez, hanem új cselekményt írtak volna, ami továbbra is a Szép Új Világ univerzumában játszódik, viszont Bernard, Lenina és John nélkül, akkor jó is lehetne, főleg mert a legtöbb buktatót pont az idézi elő, hogy a könyvbeli szereplőket rosszul írták át a sorozat forgatókönyvébe.

Olvasd el a könyvet, ne nézd meg a sorozatot!

P.S.: Az eredeti műben fontos eszközként használt Shakespeare-referenciák is kimaradtak a remake-ből. Ezt igyekeztem az alcímekkel kompenzálni, de íme egy bónusz: Netflix, "Le a pokolba! s mondd, én küldtelek". Pedig műértők számára szép utalás, hogy a vadember, John, pusztán körülményeiből adódóan és mert Shakespeare-t olvasott, afféle inverz Macduff lesz: anya szülte, és magával végez más helyett ("Mert Engem varázs véd: asszonytól szülött Nekem nem árthat. (...) Macduffot kivágták Idő előtt az anyja méhiből!").

./eof