Ki fog ma kurvára megsértődni?

Intel, AMD, overclockerek, magukat antikonzumernek gondolók.

Miért utálom a számítógép-túlhajtókat?

Mert birkák. Talán korábbi, itt-ott elejtett megjegyzéseimből már feltűnt, hogy nem kedvelem a számítógép-túlhajtást (overclocking). Ez nem volt mindig így, de akkor még mást jelentett a túlhajtás, ami már éppen nem volt hekkelés...

...A hacker szó ugyanis eredetileg (amíg az internet nem volt elérhető széles tömegek számára, tehát a '90-es évek közepéig) olyan - főleg hobbista - számítástechnikusokat jelentett, akik rá tudták bírni a számítógépes hardvert és szoftvert, hogy olyasmit is véghez lehessen vele vinni, amire nem tervezték. Pl. Bill Gates-re is hackerként hivatkozott a korabeli szaksajtó, pedig nem nyúlta le a hitelkártya-adataidat. Mire én elkezdtem túlhajtani a gépemet, a hacker szó már mást jelentett, de ez már egy másik történet.

Hogy süllyedtünk ilyen mélyre?

Belenéztem egy overclocking-bajnokság streamjébe és baszottul kiábrándító volt: egy eredményjelző táblán pár percenként villogott egy "új világrekord" felirat, aztán kiírta, hogy a GodEmperor666 nicknevű versenyzőnek ennyi pontja lett 3DMark-ban és annyi SuperPi-ben.

Eközben az "arénában" a Forma1-es pilóták szponzorlogókkal telebaszott ruháira emlékeztető szerelést viselő gyerekek folyékony nitrogént locsoltak egy retinánrúgással felérő, RBG-színekben villogó, LED-szalagokkal és neonokkal pimpelt gép processzorára.

Elképzeltem, ahogy a random koreai kisfiú, miközben Starcraft 2-ben felmossa velem a padlót, még arra is tud időt szakítani, hogy percenként meglocsolja nitrogénnel a Pentium 100-as gépe prociját. Mert ugye ti is egy fossá hajtott P100-ason játszottátok végig a Mankind Divided-et?

Persze, értem: az overclocking mára már sportág lett és különféle cégek előszeretettel szponzorálnak ilyen bajnokságokon induló versenyzőket, akik 5 percig magukénak tudhatják a világ legmagasabb SuperPi-eredményét, már ha sikerül bebootolni a gépet és lefuttatni a tesztet... A szponzoroknak jó buli, mert promózhatják a normális felhasználó által soha meg nem vásárolt phase change hűtőrendszerüket (ami szub-ambiens, azaz környezeténél alacsonyabb hőmérsékletre hűtheti a procit, ha az nincs épp fullra terhelve. Ettől a levegőből pára csapódik ki a procira és esetleg a környezetére, tehát a phase change hűtés a legbiztosabb módja a géped kinyírásának), meg az egész nagyon szájensz azzal a sok gomolyogva párolgó folyékony nitrogénnel, köpennyel, védőszemüveggel, kesztyűvel.

Csak hát a túlhajtás nem ez. Ez inkább valami freak show, csak gépekkel.

Ugye, mennyire nagyon szájensz?

Mi a baj a túlhajtással?

Story time: anno egy Celeron 300A-t túl lehetett hajtani úgy, hogy 500+ MHz-en is stabilan működjön. A Celeronok aranykorában az Intel azzal lőtte tökön magát, hogy a butított procik házon belüli konkurenciát jelentettek a sokkal drágább és nagyobb (gyári) órajelű Pentiumokkal szemben. Egy érintkezőt lekentél körömlakkal és ugrott a szorzózár. Egy másik érintkezőre rányomtál egy kis idegen feszültséget, és megkerülted a busz-arbitrációt, így egy dupla procis alaplapba bedobhattál két Celeront, amik gyárilag nem voltak alkalmasak kétprocesszoros konfigban való működésre. Az még gerilla mérnökösködés volt.

De ne értsetek félre: nem az a bajom a túlhajtással, hogy régen ismerni kellett hozzá a számítógép működését, ma meg minden hülyegyereknek ott a szoftveres, meg az egygombos "túlhajtás". Nem a régi szép időket sajnálom. A baj az, hogy a túlhajtás elvesztette a jelentését, és többé nem alkalmas a céljára.

Persze akkor is voltak dilettáns hülyegyerekek sok pénzzel, akik poénból akartak procit túlhajtani, és a méregdrága háromfázisú termoelektromos hűtő peltier-elemét (ha áramot kap, az egyik oldal felmelegszik, a másik lehűl) fordítva tették fel, így lett egy szarrá fagyott hűtőborda és egy elolvadt proci a folyamat végén. De az ilyeneken csak röhögtünk...

Ez egy kicsit megolvadt. Biztos a Meltdown-sebezhetőség miatt...

Illúziók helyett illúziók

Amikor végre stabilan működött a Celeron 300-as (akkor még csak 450-re túlhajtott) gépem (a dupla procis alaplap és a 2*500 MHz csak később jött), akkor a túlhajtás érdemi változást hozott: A 300-as Celeronon (szintén nem túlhajtott) Riva TNT VGA-val a Quake 3 éppen játszható volt (24 FPS), 450-re húzott procival és egy kis GPU+VRAM túlhajtással (150/200 MHz a gyári 125/150 helyett) viszont már 35-40 FPS-t tudott kiizzadni.

Még markánsabb volt a különbség az Unreal Tournament esetén, ahol túlhajtás nélkül még 20 FPS-t sem kaptam, a fent említett beállításokkal viszont 26-30 körüli lett a másodpercenként megjelenített képkockák száma, azaz a játszhatatlanul lassúból átjutottam a folyamatos mozgás illúzióját garantáló képkocka-sebesség világába. Ugyanígy a Diablo 2-ben is a játék játszhatóvá válásáról volt szó: <15 FPS-ről 25-re túlhajtás után. 

Volt miért túlhajtani a gépet és egy hétvégén át szopni a szerelgetéssel és a stresszteszteléssel.

A processzor, ami történelmet írt.

Persze a Celeronok dominanciája után is voltak olyan procik, - például a Core2 szériában - amik simán kibírtak (megfelelő hűtés mellett) egy gigahertznyi túlhajtást.

Akkor még kategóriákkal jobb gépet csinálhatott egy aránylag olcsó konfigból, aki tudta, hogy mit érdemes venni és hogyan érdemes használni.

Amikor én overclockoltam, akkor a túlhajtás még mérnöki munkát jelentett, aminek a végére a gépem nála sokkal drágább procikat hagyott állva és a sebesség bármeddig fenntartható volt. A régi szép idők.

Ezzel szemben ma már nincs értékelhető eredménye egy gép túlhajtásának: néhány FPS-sel jobb képkockasebességet kapsz talán, de ma már nem a túlhajtás a különbség egy (adott gépen) játszhatatlan és játszható minőségben futó játék között. Legyünk őszinték: a 3DMark- és SuperPi-eredményt feldughatod, mert attól nem lesz érezhetően gyorsabb a géped...

Ha ma leszurkolod a felárat a szorzózár-mentes prociért (vagy AMD-t veszel), a túlhajtást támogató alaplapért, memóriáért, GPU-ért, line interactive UPS-ért, extra hűtési kapacitásért, akkor örülhetsz: csak kicsivel költöttél többet, mintha alapból gyorsabb komponenseket vettél volna!

Azt is érdemes megemlíteni, hogy túlhajthatóságban a Ryzen procik sem jeleskednek, az Intelnek meg hiába fizetsz felárat a K-szériás prociért, ha már minden lehetséges teljesítményt kitapostak az architektúrából, akkor elég rossz esélyekkel indulsz a szilikon-lottón.

Várj! Mi az a szilikon-lottó?

Sajnos nem szilikon-lotyó és nem is olyan szerencsejáték, amin párszáz forintért nagymellű, többfunkciós titkárnőt nyerhetsz...

Nem, sajnos nem ilyenekről lesz szó...

Csak a processzorok gyártási módjának egyik sajátosságát hívják így: a gyártók nem üzemeltetnek külön gyártógépeket minden egyes processzoruk előállítására. Ehelyett (túlegyszerűsítve) mindig a legjobb procijukat próbálják legyártani, csak mivel a gyártási technológia messze nem annyira kiforrott, mint amilyennek azt láttatni igyekeznek, rengeteg selejt termelődilk.

Semmi baj: a 12 magosnak szánt prociban hat mag döglött? Akkor a 6 defektes magot letiltják és megemelik a működő magok órajelét, aztán eladják középkategóriásként. Ez tehát a szilikon-lottó:

A túlhajtáshoz szükséges eszközök bevásárlása után derül ki, hogy a procid néhány száz, vagy csak néhány megahertzel hajtható túl. Hiszen lehet, hogy a gyárban már az utolsó tartalékát is kipréselték belőle. De az is lehet, hogy egy hibátlan darabot vettél, amiben csak a termékvonalak egymásról való leválasztása miatt tiltottak le pár funkciót, ebben az esetben jól fogja bírni a túlhajtást. Előre nem tudod megmondani, etért lottó.

A sejeltek még kívánatosak is egy bizonyos pontig, hiszen amíg selejtes csúcskategóriás prociból lehet középkategóriásat csinálni, addig nem kell egy tonna pénzt elégetve erőforrásokat allokálni arra, hogy a jól sikerült csúcsprocikat butítsák le (amiket pedig így el lehet adni csúcsprociként, több pénzért).

Apropó, pénzégetés: nem a pénz a lényeg, hanem az üzenet...

Alvajárók társadalma - zárszó

Ne értsetek félre: én baszottul imádom a kapitalizmust. Egyrészt mert honfitársaink többsége nem ismeri és fél is tőle rendesen, másrészt mert zseniálisnak tartom, ahogy a kapitalizmus képes volt beárazni és a polcra tenni a lázadást:

A számítógép-túlhajtás régebben a (keményen dolgozó) kisember lázadása (is) volt a nagy, multimilliárdos cég ellen, ami állandóan szopatott az árképzéssel, de alkalmadtán egy Celeron 300A-val tökönlőtte magát és kivételesen az Intel szopott.

Ma a túlhajtás egy termék lett, és a kereslet létezésének ténye a fent leírtakat igazolja:

Egy szűk kör - aki kurvasokat keres ezen - kommoditizálta (termékké tette) a túlhajtással együtt a lázadás más megnyilvánulásait is.

Én pedig imádom nézni, ahogy az agyatlan barmok bemennek a boltba és boldogan fizetik ki a "lázadás(tm)" termékcsoport valamely manifesztációját - például egy overclocker starter pakkot - abban a tudatban, hogy ők most kurvára lázadnak egy nagyot a csúnyagonosz kapitalista cégóriások ellen.

Hát így lett a túlhajtás mérnöki munkából technikai sport, technikai sportból pedig tömegtermék.

Így száll hát sírba a túlhajtás: szpronzorruhás fellépők közepette.